Kék Boszorkányok Arany Temploma - UNREGISTERED VERSION

W I C C A

A wicca egy újpogány vallás, mely a világ számos országában megtalálható. A Wicca a boszorkányság egyik formája, ami az elektikus és szinkretikus pogány vallások csoportjába tartozik az újpogány vallásokon belül. öként a brit Gerald Gardner kezdte népszerűsíteni 1954-ben. A wicca nem intézményes vallás, és az egyes hívek és csoportok hite és szertartásai nagyban eltérhetnek, de legtöbbjükre jellemzö a hit két istenségben, az Úrnőben és az Úrban, valamint a wicca alaptörvény („ne árts senkinek”) és a hármas szabály betartása, valamint a mágikus szertartások végrehajtása.

Mivel a wiccának nincs egyháza vagy bármilyen központi szervezete és elöírásai, az egyes hívök és csoportok hite és gyakorlata nagyban különbözhet. A kulcsfontosságú elvekben és a szertartások fontos elemeiben azonban megegyeznek. A Gardner és követöi által követett irányzat szerint a wicca csak a beavatottak számára volt elérhetö, az 1960-as évek óta azonban nem beavatottak is elkezdték a wicca szót használni magukra. Mára ezek az ún. eklektikus wiccák sokkal többen vannak, és a hitben és gyakorlatban is nagyobb az eltérés.

A wicca a boszorkányság egy változata, ami vallási és mágikus fogalmakon alapul. Legtöbb híve boszorkányként tekint magára. Az eredeti irányzat beavatottjai egy istennőt és egy férfi istent imádnak, megtartják az év nyolc nagy ünnepét és az esbatokat (telihold ünnepe), saját szertartásuk és erkölcsi törvényeik vannak. Az eklektikus wicca irányzatokban a szervezeti jelleg sokkal kisebb szerepet játszik, nagyobb változatosság figyelhetö meg a hitelvekben, de a szertartások és az erkölcsi törvények hasonlóak. Pár eklektikus wicca sem boszorkánynak nem tartja magát, sem varázslatokat nem végez. Számos wicca újpogánynak tartja magát.

A legtöbb wicca számára két istenség létezik, egy nöi és egy férfi isten. Ők egymást kiegészítö ellentétek. Gyakran jelképezi őket a Hold és a Nap. Sok wicca hite szerint az istenek képesek megjelenni emberi formában. Meg tudnak nyilvánulni a főpapnőn és a főpapon keresztül a szertartások alatt; az ehhez megfelelo szertartás a Hold lehívása (vagy a Nap lehívása).

Az Istennőnek gyakran három aspektusa van – a fiatal lány, az anya és a bölcs idős asszony, öket a növekvö hold, a telihold és a fogyó hold jelképezi. Férfi párja, akit gyakran szarvakkal ábrázolnak (innen a neve: the Horned God, magyarul gyakran: Agancsos Isten, Szarvas Isten, Agancsos Úr) a természetet jelképezi, az életet és halált, a termékenységet. Gardner tanításai szerint ők a Brit-szigetek ősi istenei, egy agancsos isten és egy anyaistennő. Gardner azt is kijelenti, hogy létezik egy náluk magasabb rendű, megismerhetetlen lény, az Elsődleges Mozgató.

Számos wicca hitű számára az Úrnő mindenhol jelen van és mindent áthat, az Úr pedig az élet szikrája őbenne, egyszerre szeretője és gyermeke. A wiccának néhány irányzata, föként a feminista dianikus wicca szerint az Úrnő egymagában teljes, és ennek az irányzatnak a követöi az Urat nem imádják.

Számos wicca egyistenhívö, egyedül az Úrnöben hisz, vagy duoteista (az Úrnöt és az Urat imádja). Ezeknek egy gyakori kiterjesztése az a hit, mely elismeri minden kultúra összes istenségének létezését, de az Úrnő és az Úr (vagy egyedül az Úrnő) egy-egy aspektusának tekinti mindet. Vannak többistenhívő wiccák is, és olyanok is, akik az egyes isteneket nem valódi személyiségeknek, hanem archetípusoknak tekintik. Egyesek elismernek egy egységes, legfelsőbb istenséget.


Wicca szervezetek

A beavatottak hagyományos szervezetei a covenek, olyan, beavatott hívökböl álló csoportok, melyeket főpapnő és főpap vezet (ők általában házaspár, és már túl vannak a beavatás három fokán). Nem minden beavatott hívő tartozik covenhez, de többségük igen. Az eklektikus wiccák ezzel szemben szinte mindig magukban gyakorolják hitüket.


Szertartások

A szertartások során általában a coven tagjai összegyűlnek egy felrajzolt és megtisztított bűvös körön belülre, imát mondanak az Úrnőnek és az Úrnak, meghívják az Észak, Kelet, Dél és Nyugat őrzőit, és időnként varázslatokat is végrehajtanak. A varázskörön belül rendszerint oltár áll, melyre a szertartás kellékeit helyezik. Mielőtt a körbe lépnének, vannak, akik böjtölnek és/vagy rituálisan megtisztálkodnak. A szertartás után a hívek köszönetet mondanak az Úrnőnek és az Úrnak, valamint a négy égtáj őreinek, és felszámolják a bűvös kört.

Föként a gardneriánus és alexandriánus wiccán belül előfordul, meztelenül („égbe öltözötten”) hajtják végre a szertartásokat, feltehetően Aradia könyvének egy sora alapján. A legtöb wiccára ez nem jellemző.


Etimológia

A szó elsöként „Wica”-ként fordul elö Gerald Gardner írásaiban (Witchcraft Today – „Boszorkányság ma” –, 1954, és The Meaning of 'Witchcraft – „A boszorkányság jelentése” –, 1959). Ő nem magára a vallásra, hanem követői csoportjára használta; magát a vallást mindig witchcraft (boszorkányság) néven említette. A szó valószínűleg az óangol wicca szóból ered, ami boszorkánymestert vagy varázslót jelentett (ebből származik a modern angol witch, azaz boszorkány szó is). Gardner elmondása szerint először 1939-ben hallotta a szót a csoporttól, mely beavatta a vallás tanaiba.

A szöveg  http://hu.wikipedia.org/wiki/Wicca weboldalról származik.